"Minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve."- mondta állítólag gyakran a császár magyarországi látogatásaikor, mert csak ezt tudta magyarul. Én viszont azért vettem tőle kölcsön ezt a szállóigét, mert tényleg így gondolom. Regensburg csodaszép, minden várakozásomat felülmúlta.

A rómaiak alapították a II. században légiós tábornak, aminek a nyomai a mai napig láthatóak. 6000 római katona állomásozott itt folyamatosan, akik közül a birodalom összeomlásakor a legtöbben itt is maradtak, többségében germán hölgyekkel családot alapítottak és így vált Regensburg fokozatosan egyre jelentősebb és gazdagabb tipikus délnémet/bajor kereskedővárossá. Később olaszok is letelepedtek itt, talán ennek is köszönhető a város mediterrán fílingje a középkori hangulatot őrző, 12-13. századi épületek, szűk utcácskák és a gótikus stílus számos szép mementója mellett, ami olyan egyedivé és hangulatossá varázsolja ezt a várost, és ami méltóvá tette arra is, hogy az UNESCO-Világörökség részévé váljon.

Mindezek mellett a városnak jelentős, legalábbis igen hangos francia és horvát anyanyelvű lakossága is van, mint erről érkezésem napján ( a foci VB döntője) személyesen is meggyőződhettem. :-)

Elképzeltük, megterveztük, elindultunk, megérkeztünk, lesétáltunk, belementünk, de csak térdig :-) , gyönyörködtünk, homokvár volt, kagyló is volt, meseszép volt, jött a dagály, mind elmosta... Újrakezdjük...?  ;-)

We imagined, planned, set off, arrived, walked down, went in - only up to knees  - admired, it was a sand castle, shells on top, it was gorgeous :-) , tide came, washed it away... :-(    Shall we start again...?  ;-)

Közös ismerkedéssel és egy kis útmutatóval kezdődött az első tanítási napunk. A nagy előadóteremben gyűltünk össze mi tanárok és a minket oktatók. 19 nemzet képviseltette magát. Iskolánkban 7 kurzus is fut párhuzamosan ezalatt a két hét alatt. A mi csoportunkban 17-en vagyunk. Egyéni munka, csoportmunka, páros feladatok. Ötletelünk, töprengünk, olvasunk, írunk, sokat beszélünk és szerencsére sokszor nevetünk is! :-) Már most jó együtt! :-)

Délután városi sétára indultunk, ami inkább túrának nevezhető, hiszen az egyetemről a városba dombon-völgyön-mezőn át jutottunk le. Idegenvezetőnk egy kedves, idős angol hölgy volt, aki másfél órán át mesélt nekünk Canterbury történelméről és épületeiről. Nagyon élveztük! :-)

Az időjárás meseszép volt akkor is, azóta is! Bár reggel borús és kicsit hűvös, de az órák után mindig verőfényes napsütés vár ránk! :-)

Tegnap és ma többen felkerekedtünk és felfedeztük a környéket! Így ma Whitstable-ben, egy hangulatos kis tengerparti halászfaluban jártunk. Lenyűgöző volt!

És hogy a címre mi a magyarázat..?

Rengeteg sirály él itt Canterburyben, hiszen nem vagyunk messze a tengertől. Reggelente rigófütty helyett az ő hangjukra ébredek. Minthogy az Egyetem egy sűrű erdő közepén fekszik, sok barna nyuszit látunk szaladgálni nap mint nap.

No, és aki a zarándokokra kíváncsi, az lapozza fel Geoffrey Chaucer : Canterbury Mesék című művét..!

Seagulls, rabbits and pilgrims... - The first 3 days at the School... :-) 

Monday started with some introduction and a kind of 'getting to know each other'. We gathered in the Auditorium, all the teachers and the teachers' teachers. :-) There were 19 nations represented. In these two weeks Pilgrims has 7 parallel courses. There are 17 of us in our group. Individual work, teamwork, pairwork. We do brainstorming, reading authentic texts, writing and a lot of speaking and we also laugh a lot! It is really great to be together - even after three days...! :-)

In the afternoon we went on a city walking tour, which was actually rather like hiking as we went down the hill across the meadows. Our guide was a lovely English lady who talked about Canterbury's history and buildings. I enjoyed that one and a half hour so much! :-)

The weather was so beautiful then and so far, as well. In the mornings it is a bit cool and cloudy, but after the lessons we have sunshine every day.

Yesterday we started off to explore the city and its surroundings. So, we visited Whitstable on the seaside which is tiny lovely fishing village.It was really amazing! 

And what is the explanation of the title..?

As Canterbury is not far from the sea, we have many seagulls around. Early morning I always wake up to them. As the buildings of the campus are just in the middle of a forest, there are many rabbits running around. And, if you want to know the story of the pilgrims, look it up in Geoffrey Chaucer's Canterbury Tales!

Ahhoz képest, hogy hajnali 3 órakor keltem és átutaztam a fél napot, teljesen jól vagyok! Itt, Canterburyben is tombol a hőség, a fű kiégve, bárcsak esne... - mondják az angolok és mi is...! Útközben találkoztam osztrák, lengyel, német és spanyol tanár kollégákkal, többen ugyanazon a kurzuson veszünk részt holnaptól a Pilgrims Iskolában. A szállásunk a kenti egyetem kollégiuma, annak is egyik épülete. Tipikus angol sorház, benne 6 résztvevő külön kis szobákban, de kicsit együtt is.
Várom a holnapot, kíváncsi vagyok a tanárainkra, a csoporttársaimra és a tanfolyamra! :-)

Considering the fact that I got up at 3 early morning and I travelled half of my day, I am really very well! :-) It is very hot here, in Canterbury, the grass is dry, even the English people wish it would rain! On my way here I met Austrian, Polish, German and Spanish teacher colleagues, some of us would take part in the same course from tomorrow at Pilgrims. Our accomodation is in one of the dormitory buildings of the University of Kent. It is a typical English terraced house, six of us in separate rooms but being a bit together at the same time.
I'm looking forward to tomorrow, eager to get to know my teachers, my classmates and our studies itself! :-)

Vagyis,  fűre lépni tilos. Ezt az intelmet sajnos most elég könnyű betartani Írországban, ugyanis hetek óta egy csepp eső sem esett, negyven éves hőség rekordok dőlnek meg. Az üzletekben nem az esernyőt áruló kosárban esik hasra az ember belépéskor, hanem naptejet kínálnak úton, útfélen. Írország lakossága körülbelül ötmillió, a tehenek száma nyolcmillió. Kevés a fű, az is kiégett, nem tudnak eleget legelni a tehenek. Rohamosan csökken a víztározók feltöltöttsége, a kormány óvatos vízhasználatra kérte a lakosságot. Persze, még poénkodnak a meleggel, a napsütéssel, mert Írek, de már az is hozzáteszik, hogy most már azért eshetne az eső.

A fenti szöveget a Croke Parkban fotóztam, ahol a héten, a tesitanár továbbképzés keretén belül voltunk. Nagyon jó, hogy a stadionba való látogatás előtt megismerhettük kicsit az ír kultúrát, történelmet, így sokkal jobban tudtam értékelni, átélni az ott látottakat. A Corke Park Európa harmadik legnagyobb stadionja, nyolcvankétezer fő a befogadó képessége. Dublin északi oldalán található (az észak-dél ellentétről egy előző blogban meséltem) és csak és kizárólag az Ír tradicionális  sportoknak ad otthont.( Rachel olyan átéléssel mesélt nekünk erről még az angolórán, arról, hogy hogyan könyörgött sok mindenki, hogy, na hagy legyen más sportmérkőzés is Corke Parkban, de nem lehet, hogy egy rövid meccsrészletet is megnéztünk nagy hirtelen) Írországban a futball nem a mi focinkat jelenti, hanem a gaelic focit, amit talán a rögbihez tudnék hasonlítani és közel 800 éves játék. A pálya mérete 150 X100 méter (keresztben simán elfér rajta két foci pálya) és tizenöt főből áll egy csapat.

A másik, nekem sokkal jobban tetsző ír sport a hurling, aminek 2000 éves múltja van. Nem igazán tudom semmihez hasonlítani, ütővel játsszák, de lehet benne kézzel, elég faramuci módon is passzolni, három, illetve egypontos gólra játsszák. A pálya mérete, csapatok létszáma megegyezik a gaelic fociéval, de ez sokkal gyorsabb (a leggyorsabb füvön játszott), sokkal több ügyességet, képességet igénylő sport.

Mindkét sportban közös,hogy a sportolók amatőrök, munka mellett, hobbiként járnak edzésre, az edzők és játékvezetők is mind szabadidejükben, ingyen dolgoznak. Igazi nemzeti sport, kicsik, nagyok, idősek, mindenki ott van, sportol, szurkol, segít. A meccseken nincsenek szektorok, mindenki oda ül, ahova akar és egy gól után jólesően koccint a szomszédjával, aki lehet, hogy pont az ellenfél szurkolója. Mert, hogy koccintani bőven van mivel, a stadion és a kicsi klubok egyaránt  elengedhetetlen tartozéka a sörcsap. ( Ahol mi voltunk egy másik napon kipróbálni ezeket a sportokat, egy kis helyi klub volt, nyolcféle sörcsappal.)  

És, ha már sör, tegnap Írországban valószínűleg nagyon sok fogyott belőle, az Angolok négy közé kerültek és, mint tudjuk ABE :)

Tegnap hazaértem (British Airways, a repülön a pilóta végig közvetítette a Svédország - Anglia meccs fontosabb eseményeit),  véget ért ez a nagyon-nagyon szuper két hét. Még fogok írni egy blog bejegyzést, az csak a tesis részről fog szólni. Elöljáróban  annyit, hogy a csapat tagja volt egy, bakancs listás helyemről érkező tesitanár is.

Kérdezhettem volna az is, hogy rómaiak miért nem? Vagy akár azt, hogy miért volt könnyű a keltáknak elfogadni a kereszténységet. Fa vicceként pedig, hogy mi az: sheep without leg?

Szombaton egy, az iskol által szervezett kirándulásom voltunk, egy tele busznyi kiránduló látott neki a fantsztikus napnak. A Boyle völgyébe mentünk, ahol több kisebb város és keltaműemlék, kolostor található. A túránkat Drogheda városában keztük, a települést a vikingek alapították, mára a hetedik legnagyobb városa az Ír Köztársaságnak. A Boyle folyó partján fekszik, ami a kelták szerint minden élet forrása volt. (Tegnap tanultunk egy kifejezést:cliff henger, de én most nem élek vele és elárulom a fenti kérdésekre a választ. A Vikingek azért jöttek a szigetre, mert itt jobb az időjárás és olcsóbb az alkohol, a rómaiak meg azért nem, mert rossz az időjárás és nem kedvelték Vikingek. )

Drogheda után a IX. századból fennmaradt Murdock keresztet néztük meg. A kereszten a Biblia van röviden összefoglalva, az idegenvezetőnk hihetetlen humorral és történelmi tudással mesélt róla. Még a nap elején megkérdezte tőlünk a csoport átlag nyelvi szintjét, majd egész nap ehhez a szinthez igazodva mesélt nekünk. Itt tudtuk meg, hogy a szigeten a kereszténység előtt a napot tisztelték istenként, többek között ezt jelképezi a Kelta kereszten a kör. Ez volt a komoly rész. Majd végig gondoltuk, hogy ír területen a nap  istenként történő tisztelete után mennyivel egyszerűbb, kézzel foghatóbb volt a keresztény hit elfogadása :)

A következő állomásunk a Melifont Abbey volt. Az apátságot 1142-ben kezdték építeni, nagyon jó állapotban maradt fent.  Az Írek nagyon nagy becsben tartják, a pár évvel ezelőtti rekonstrukciója során egyesével jelölték meg a köveket, hogy pontosan tudják visszahelyezni őket. Az apátság építésében francia szerzetesek segédkeztek, aki szigorúan tartották a csend fogadalmukat és csak a nyilvános gyónásokkor szólaltak meg. De az Írek már akkor is nagyon szerettek beszélni, nem tudták tartani a csendességi fogadalmat, ezért hát építettek nekik egy,  a még akkori komforttól is nagyon messze álló kis átjárót, ahol szabadon beszélgethettek.

A napot a Hill of Slane-en zártuk, Szent Patrik itt gyújtotta meg a király előtt a húsvéti tüzet. Négy hete nem esett eső,  így harsogó zöld helyett kicsit sárgás volt a táj, de így is fantasztikus élmény volt.

Cloud :D

Gyorsan elrepült az idő és az utazás, amit hónapok óta remélek és várok, már csak napokra van tőlem...!

Tele vagyok lelkesedéssel és tudásszomjjal, kíváncsisággal és várakozással..!

Megígértem, hogy az iskoláról és az órákról fogok írni, mégis a cím nem ezt sugallja. Pedig de:) .

Az Alpha College egy közel harmincéves iskola, ami kimondattan az angol nyelv oktatására jött létre. Az általános angol nyelvoktatás mellet számos szakmai nyelv, illetve metodikai továbbképzése is van. A tavalyi évben közel ötvenkét nemzet diákja tanult a falai között. Sok fala van, mert három épület kell hozzá, hogy nyáron, a főszezonban elférjenek az ott tanulók. Én az első héten a Belvedere épületbe voltam beosztva. Ez egy normál iskola, ami tanítási időben katolikus fiú iskolaként működik, még nyáron, nekünk is nagyon szigorúan vették a ki és bejutást az épületből. Következő héten egy másik épületben leszünk, az kicsit messzebb lesz, de állítólag technikailag jobban felszerelt.

A technikára Rachel a második tanárunk miatt van szükség, ő kérte a cserét. A nő, az első sokkhatás után, el kell ismernem, zseniális. Csak úgy repül vele az idő,  az órái kész kooperatív technikai továbbképzés, nagyon működik a dolog. Dolgozunk, tanulunk, senkit sem kell külön noszogatnia.

John, az első tanárunk, nagyon laza,  humoros, jókat beszélgetünk vele. És imádja a krumplit, mint minden ír. És szerinte Írországnak fontosabb a sör, mint a politika (ezt majd egy következő blogban elmesélem). Ja, és természetesen ABE. John amellett, hogy angolt tanulunk vele, nagyon büszke a hazázája, nemzetére, minden sztori valahol hozzájuk jut el, és mindezt zseniális humorral teszi, nagyon szeretjük az óráit.

A csoportban tizennégyen voltunk az első héten, ebből hárman érkeztünk Magyarországról. Az iskolában elvárás, hogy mindenki, mindig angolul beszéljen, ezt abszolút betartjuk. Örülök, hogy nem én vagyok a stréber, hanem a két kolléga (szintén tesitanárok) is ehhez tartja magát:). Szerencsére nagyon jó a társaság, állandóan vegyülünk, ritkán vagyunk magunk közt, nagyon sokat beszélünk angolul. 

Az iskolában minden nap van névsor, ezt egy adminisztrátor végzi, ő kopogtatja végig a termeket. A srác német, a csoportunkban három dél-kóreai diák volt. A német csapat kiesése (bocs Tamás, ha olvasol) másnapján, mikor bekopogott a fiú létszámot nézni, John kedvesen érdeklődött, hogy hogy van, majd nyomatékosan hozzátette, hogy ma van egy hiányzónk, csak KETTŐ kóreai diákunk van. Ismét bocs, Tamás :)

Hétvégén Írország körútra megyek, a szombatit a suli szervezi, a vasárnapit én találtam, izgatottan várom mindkettőt. Következő héten kezdődik a speciális tesitanár képzés, arra is nagyon kiváncsi vagyok, de nem siettetem az időt, Írország nem egy kapkodós hely.

Rengeteg mesélni valóm van, merthogy Dublin egy nagyon érdekes város. Ma a suli szervezésében egy vezetett városnézésen vettem részt, minden szempontból izgalmas volt. Régebbi diákok meselték, hogy ez egy kb. három órás túra, és nagyon jó. Az utobbi teljesült is,  nagyon jó fej volt a vezetőnk, érthetően, izgalmasan mesélt, és mindig a tűző napon tette ezt. Igen, Dublinban tűz a nap, évszázados meleg rekordok dőlnek meg, a fű kiszáradt a parkokban, és mindehez a mai napon elérte a hőmérséklet a 30 fokot. Rachel az egyik tanárunk szerint ma ünnepelni kell, még házit sem adott, John a másik tanárunk szerint egyenesen irány a tenger és, ha az első egy perc jeges sokkhatást túléltük, fürödjünk egy jót. Gondolom a délutáni vezetőnk is ezt tette, mert egyszer csak, kb egy óra után közölte velünk, hogy itt a túránk vége, igyunk egy sört és ugye mindenki visszatalál :)

Visszataláltunk és közben többen is megállapítottuk a gyalogosok és a  lámpák furcsa lelkivilágát. Piros, sárga, zöld, az autókéhoz hasonló a gyalogosok lámpája, de, hogy mindek pazarolnak annyi anyagot és áramot? Ha valaki áll a piros lámpánál, tuti, hogy turista, aki nem régen érkezett. Pedig sípolnak, pittyegnek a gyalogos lámpák, de ez kicsit sem zavarja a helyieket, a legnagyobb nyugalommal mennek át bármilyen lámpánál az úttesten és ezt az autósok nagyon jól tolerálják.

 A vezetőnk déli volt, mármint Dublin, vagyis Doblen, ahogy ők ejtik déli oldalán él. Budapesthez hasonlóan Dublint is kettéválasztja egy folyó, és, ha már az angolokkal 102 éve nem kötözködhetnek, hát megteszik egymással. A déliek szerint az északiak tanulatlanok, büdösek, lopnak, csalnak, hazudnak. Az északiak szerint a déliek meg sznobok, angol bérencek. Valami alapja azért lehet ennek a marakodásnak, turistaként ebből annyit lehet észlelni, hogy északon iszonyat sok a szemét az utcákon, rengeteg részeget, totál zokni embert lehet látni. Átmegy az ember a folyó felett, eltünik a szemét, az egész hangulat, utcakép megváltozik.

A suli nagyon-nagyon jó, az iskoláról, a csoportomról az órák menetéről fogok írni a követező posztomban.

Elindult a Prizma 2018, elsőként én kezdhettem meg a kéthetes képzésemet. Az első héten angol nyelvóráim lesznek, a második hét pedig kimondottan testnevelőknek szól. Többek között tanulni fogunk motivációról, mentális felkészítésről, megismerhetjük más európai országok testnevelés oktatását, az ottani célokat, szempontokat.

Tegnap érkeztem meg Dublinba, az első benyomásom nagyon pozitív volt, rendetlen, de tüneményes, kedves, jó hangulatú város, de erről egy későbbi posztban írok majd.

Ma kezdődött a suli, nyár lévén nagyon sok új diák jött. Voltak fiatalok és idősebbek egyaránt, a Világ számos országából érkeztünk. A hét egy írásbeli és szóbeli szintfelmérővel kezdődött, ez alapján osztottak minket csoportokba. Az én csoportomban 14-en vagyunk, három francia fiú, két lány és  egy kóreai fiú, egy japán lány, egy emirátusi ,egy olasz és két török lány.  Magyarországról öten kezdtünk ma, mindannyian az Erasmus + program keretin belül érkeztünk, hárman kerültünk egy nyelvi csoportba. Az elosztásnál a nyelvtudás mellett az életkort is figyelembe vették, ami szerintem nagyon jó ötlet.

A szintfelmérőt egy nagy előadóban írtuk, a teszt közben folyamatosan hívtak ki minket a szóbeli vizsgára (ez látható az egyik képen). Nagyon profin és hatékonyak méretek fel kb. 200 embert. Amíg a teszteket javították egy nagyon vicces tanáruk tartott nekünk egy általános tájékoztatót. Időnként az volt az érzésem, hogy egy stand up comedy-n ülök. Ez az érzés később, a nyelvóra alatt is többszőr előjött, kiderül, hogy oktatási módszerük, vagy csak kifogtam két nagyon extrovertált oktatót. 

Folyt. köv :)