Írok gyorsan pár gondolatot, aztán meg gyorsan szunya, mivel holnap kezdődik az, amiért jöttem ... Szóval a mai napról: Matyi ötlete volt, hogy derítsük fel Málta 3. szigetét, amelynek becses neve Gozo. Ez a sziget nagyságrendben a 2., Málta fő sziget után, területileg pedig a legkisebb a Comino nevet kapta az ősöktől. Megjegyzendő, hogy itt 7, igen hét darab állandó lakos lakozik, és itt található Málta egyik legcsodálatosabb fürdőzésre alkalmas helye, a Kék Lagúna, de erről tegnap már írtam ... Ma a főszerep a kirándulásé volt, bár én már napközben megmártóztam volna  a tengerben, de fiacskám volt ma a parancsnok. Vettünk egy hétre érvényes bérletet, 21 ojróér', szvsz már leutaztuk az egészet, szóval jó vásár volt ... Csodaszép helyeken jártunk, a Matyi csinált a komputunkról egy timelapse-t, igyexem feltölteni, bár a vájfi igen gyér errefelé ... max. majd otthon pótlom. Ebédre nyúlragut ettünk, természetesen isteni volt. Mára befe, mert lassan fél 12 felé jár a zidő, holnap jelentkezem ismét!

Dallamokban gazdag hétvégénk volt... Szombatra egy egész napos kirándulást szervezett a nyelviskola Passauba, természetesen én is jelentkeztem rá. A város elsősorban a három folyó: a Duna, az Inn és az Ilz összefolyásáról ismert, de emellett nagyon hangulatos utcái és terei is vannak és egy gyönyörű barokk dómja, ahol egy gyönyörű orgonakoncertet hallgathattunk meg a világ legnagyobb templomi orgonájáról.

Vasárnap pedig immár a regensburgi dómban hallgathattuk meg a Domspatzen (Dómverebek :))-kórust, akik csodálatosan énekeltek. Ez a világ egyik legrégibb és leghíresebb fiúkórusa, melyet hosszú évekig vezetett többek között Georg Ratzinger, XVI. Benedek pápa testvére is.

Mindeközben zajlik a 37. Jazzweekend is a városban: péntek estétől vasárnap estig folyamatosan koncertek vannak több mint tíz helyszínen, egyszerre több helyen is: csupa zene és áradó jókedv a város: kicsik, nagyok, öregek és fiatalok, helyiek és messziről jött emberek élvezik a zenét, a várost és egymás társaságát. :-)

Mindig is azt hittem, hogy egy térképpel a kezemben azért olyan nagyon nem veszhetek el egy idegen városban. Tévedtem.

Aki átlátható városképet és elrendezést vár, az ne jöjjön Exeterbe. Az egyenest errefelé hírből sem ismerik, az utca és a kacskaringó fogalma elválaszthatatlanul összetartoznak. Ha valakinek van is érzéke ahhoz, hogy megtalálja, merre van az előre, itt biztosan elveszíti.

Ehhez jön hozzá az angliai közlekedés. Azt a jótanácsot kaptam, hogy minden átkelésnél mondogassam, hogy jobb, bal, jobb, és sose felejtsem el, hogy a veszély mindig a hátam mögül közelít. Hála az egyirányú utcáknak és egyéb közlekedési szabályoknak, az ember egy idő után úgy érzi, bárhonnan jöhet az autó. És jön is.

Ugyanis hiába forgatom a fejem és mondogatom a mondókát, ha a zebránál, gyalogos zöldnél suhan át -szerencsére nem rajtam, csak előttem – a kedves autós. Még jó, hogy voltam én már pesti gyerek is és a szemem se rebben. Hirtelen úgysem találnám, kinek címezzem a mondókám, mert a másik oldalon ül a sofőr.

A jobb és bal fogalmát dobom a kukába még egy ideig, itt teljesen felesleges.

Végül már a térkép és az utcanevek sem segítettek. Nem is csoda, irányérzékemre hagyatkozva elkacskaringóztam a teljesen rossz irányba. Szerencsére Exeter nyugodt, békés és teljesen biztonságos hely, tele kedves emberekkel, akik segítőkészen elmagyarázzák, merre kanyarogjak haza.  

Szerencsésen megérkeztünk Máltára, a gépünk pontosan szállt le a repülőtéren. Utána viszont kezdődtek a bonyodalmak ... Az előre megrendelt taxi persze nem jelent meg pontosan, úgyhogy kb. 30 perc telefonálás után sikerült előkerülnie a sofőr bácsinak ... Utána azonban kedélyesen elbeszélgettünk a mintegy negyed órás út alatt ... Miután elmesélte, hogy a két fia közül az egyik Máltán számítógépeket reparál - "good job, good money" - a másik meg 9 éve Norvégiában egy olajfúrótornyon dolgozik - "good job, good money" - én is elmondtam, hogy az ország legjobb iskolájában vagyok némettanár immár majd negyed évszázada - "good job, good money" -, hát a mondat második felével már vitatkozni kezdtem volna ... no de hagyjuk!

Szállásadónk nagyon szívélyesen fogadott, megmutatott, elmagyarázott mindent, kiderült, hogy egy bowlingklubban dolgozik és hogy spanyol barátosnője - akinek a zángol nem vmi nagy erőssége, szóval vele azért akadozik a kommunikésön ... - de azért megértjük egymást ... kézzel-lábbal ... amikor pl. megkérdeztem, hogy milyen közeli éttermeket javasolna, mivel reggel óta nem ettünk és már kb. délután 3 óra lehetett, szóval szegényke elkezdett mentegetőzni, hogy ő aznap még nem főzött ... hát mondom, az a tevékenység nem is szerepel a szerződésünkben ...

Tehát elmentünk ebédvacsorázni, fiacskám tonhalas, kagylós tésztát evett, jómagam pedig vörös tengeri sügért, nagyon finom volt mindkettő. Utána megmártóztunk a habokban, lemostuk magunkról az út porát, aztán este még sétáltunk egyet a Sliema nevezetű városkában. Itt a tengerparton a városok, települések egymás hegyén-hátán vannak, soxor azt se lehet igazán eldönteni, hogy még itt vagyunk vagy már ott ...

Holnap vasárnap, tehát még nincs tanítás, ezért úgy döntöttünk, hogy bejárjuk a szigeteket, tehát a kultúra napja lesz holnap illetve természetesen a fürdőzésé, a Kék Lagúnában ... nem keverendő össze boldog ifjúkorom kék lagúnás filmjeivel, bár én akkor is inkább a Star Wars-filmeket komáltam jobban ...

Melegnek nincs olyan meleg - 30-32 fok - azonban mivel ez igen magas páratartalommal párosul, ezért ma este 2x kellett zuhizni ... szerencsére a szálláson van mosógép, mert igen meg lehet izzadni akár pár perc alatt is, annak főleg, aki nincs hozzászokva a "kiképzéshez" ... Mára ennyi volt, igyexem többször jelentkezni ittlétem alatt ...

Azt még nem sikerült kinyomoznom, hogy ezek a szárnyasok milyen szerepet játszottak Regensburg történelmében, hogy külön utcát is kaptak... A mi nyelviskolánk, a Horizonte mindenesetre a Vörös Kakas utcában található, a belváros kellős közepén. Itt folyamatosan nagy élet zajlik, amiből mi a nap nagyobb részében nem sokat érzékelünk, hiszen reggel 9-től délután fél négyig tanítás van. A mi tanfolyamunk egy felfrissítő tanfolyam kifejezetten némettanároknak. Délelőttönként a nyelvtudásunkat tökéletesítjük, délután országismereti és módszertani foglakozások vannak. Az órák utánra is szerveznek még mindenféle érdekes programot, de ezek már fakultatívak.

Összesen nyolcan vagyunk a csoportban: rajtam kívül még egy magyar kollegina Szegedről, ill. két szlovák, egy cseh, egy lengyel, egy francia és egy angol kollegina. Így meglehetősen intenzívek az órák, egy percet sem unatkozunk: sok hasznos és érdekes dolgot tanulunk. Egymással is sokat beszélgetünk és sokat nevetünk, kifejezetten jó a társaság. Többek között azt is megtudtam, hogy minden országban (!) kevesebb a kötelező óraszám, mint nálunk, ill. hogy egy átlagos német középiskolai tanár havonta több, mint 4000 eurót keres nettó (!), amihez jön még a 13. havi fizetésük is...

Ma többek között játszottunk is egy olyat, hogy - megadott szempontok alapján - először németül, majd mindenkinek a saját anyanyelvén kellett beszélnie, amit a többiek "visszhangoztak". A magyar kolléganővel nagy sikert arattunk: azt mondták, hogy egészen különleges és nagyon szép hangzása van a nyelvünknek... :-)

A mai nap egyik különlegessége az volt, hogy hosszú idő után újra esett az eső..! Angol eső, szemerkélő, finoman permetező. Jólesett. :-)

Hihetetlen, hogy máris eltelt 2 hét..! Ma többet játszottunk és nevettünk, néha bizony meg is hatódtunk. Természetesen eközben is nyelvtanoztunk, fogalmaztunk, kérdéseket alkottunk, társasjátékot készítettünk, egyszóval gyakoroltuk az itt tanultakat. A 10 nap együttlét és a sok közös munka kicsit összekovácsolt bennünket és ezt nagyon jó megélni. Tegnap este búcsúvacsorára mentünk egy közeli helyre. Kötetlen, vidám együttlét volt ez számunkra. Ma még neveket és elérhetőségeket cseréltünk, jó lenne tartani a kapcsolatot..! Megkaptuk a bizonyítványainkat és a csoportfényképet. Valami véget ért...

Canterbury egy történelmi város Dél-Kelet Angliában, a Stout folyó partján. A város a Világörökség része. A várost i.sz. 597-ben alapították és ma is az Anglikán Egyház központja. A város székesegyháza a világ keresztényeinek zarándokhelyévé vált, miután 1170-ben falai között gyilkolták meg Thomas Beckett érseket. A zarándoklat adta a témát Geoffrey Chaucer 14. századi klasszikus művéhez, a Canterbury mesékhez. Több történelmi emlék maradt fenn a városban, köztük a római időkben alapított városfal. Népszerű turistahely is a város, az egyik leglátogatottabb az Egyesült Királyságban. Habár földrajzi helyzeténél és népességénél fogva mindig is kisváros marad.

Canterbury is a historic English cathedral city and Unesco World Heritage Site, which lies on the River Stour. The city's cathedral became a major focus of pilgrimage following the 1170 martyrdom of Thomas Beckett.

The city was founded 597 A.D., and it is the headquarters of the Church of England and Anglican Communion. Canterbury is a popular tourist destination, one of the most visited cities in the United Kingdom. However it remains a small city in terms of geographical size and population. Many historical structures fill the area, including a city wall, founded in Roman times. It encircles its medieval centre with cobbled streets and timber-framed houses.

Fura belegondolni, hogy most is ugyanannak a folyónak a partján sétálgatok, mint otthon... Mégis mennyire más itt a világ...

Regensburgot a tornyok városának is nevezhetnék. Nem csak a gyönyörű dóm és a sok szép templomtorony miatt (a VIII. századtól érseki székhely is a város... ), de a számos lakótorony miatt is, amit a gazdag patríciuscsaládok építettek maguknak a középkorban. A városfalak miatt csak fölfelé tudtak terjeszkedni és ezzel egyúttal családjuk gazdagságát és hatalmát is látványosan érzékeltették.

Ma délután a helyi BMW-gyárban voltunk "üzemlátogatáson". Erről sajnos nem tudok képet feltölteni, mert olyannyira szigorúan tilos volt fényképezni, hogy a látogatás legelején minden technikai eszközt le kellett adni, pontosabban elzárni egy széfbe. 190 focipályányi területről van szó: város a városban és tiszta sci-fi. 9000 ember dolgozik a gyárban 3 műszakban, azaz egyszerre kb. 3000, ugyanennyi robot társaságában... Másfél nap alatt készítenek el egy autót, és minden percben legördül egy új járgány a futószalagról, amiket aztán a világ minden tájára szállítanak - a legtöbben névre szólóan a megrendelőnek... Tényleg döbbenetes élmény volt! :-)