Vagyis,  fűre lépni tilos. Ezt az intelmet sajnos most elég könnyű betartani Írországban, ugyanis hetek óta egy csepp eső sem esett, negyven éves hőség rekordok dőlnek meg. Az üzletekben nem az esernyőt áruló kosárban esik hasra az ember belépéskor, hanem naptejet kínálnak úton, útfélen. Írország lakossága körülbelül ötmillió, a tehenek száma nyolcmillió. Kevés a fű, az is kiégett, nem tudnak eleget legelni a tehenek. Rohamosan csökken a víztározók feltöltöttsége, a kormány óvatos vízhasználatra kérte a lakosságot. Persze, még poénkodnak a meleggel, a napsütéssel, mert Írek, de már az is hozzáteszik, hogy most már azért eshetne az eső.

A fenti szöveget a Croke Parkban fotóztam, ahol a héten, a tesitanár továbbképzés keretén belül voltunk. Nagyon jó, hogy a stadionba való látogatás előtt megismerhettük kicsit az ír kultúrát, történelmet, így sokkal jobban tudtam értékelni, átélni az ott látottakat. A Corke Park Európa harmadik legnagyobb stadionja, nyolcvankétezer fő a befogadó képessége. Dublin északi oldalán található (az észak-dél ellentétről egy előző blogban meséltem) és csak és kizárólag az Ír tradicionális  sportoknak ad otthont.( Rachel olyan átéléssel mesélt nekünk erről még az angolórán, arról, hogy hogyan könyörgött sok mindenki, hogy, na hagy legyen más sportmérkőzés is Corke Parkban, de nem lehet, hogy egy rövid meccsrészletet is megnéztünk nagy hirtelen) Írországban a futball nem a mi focinkat jelenti, hanem a gaelic focit, amit talán a rögbihez tudnék hasonlítani és közel 800 éves játék. A pálya mérete 150 X100 méter (keresztben simán elfér rajta két foci pálya) és tizenöt főből áll egy csapat.

A másik, nekem sokkal jobban tetsző ír sport a hurling, aminek 2000 éves múltja van. Nem igazán tudom semmihez hasonlítani, ütővel játsszák, de lehet benne kézzel, elég faramuci módon is passzolni, három, illetve egypontos gólra játsszák. A pálya mérete, csapatok létszáma megegyezik a gaelic fociéval, de ez sokkal gyorsabb (a leggyorsabb füvön játszott), sokkal több ügyességet, képességet igénylő sport.

Mindkét sportban közös,hogy a sportolók amatőrök, munka mellett, hobbiként járnak edzésre, az edzők és játékvezetők is mind szabadidejükben, ingyen dolgoznak. Igazi nemzeti sport, kicsik, nagyok, idősek, mindenki ott van, sportol, szurkol, segít. A meccseken nincsenek szektorok, mindenki oda ül, ahova akar és egy gól után jólesően koccint a szomszédjával, aki lehet, hogy pont az ellenfél szurkolója. Mert, hogy koccintani bőven van mivel, a stadion és a kicsi klubok egyaránt  elengedhetetlen tartozéka a sörcsap. ( Ahol mi voltunk egy másik napon kipróbálni ezeket a sportokat, egy kis helyi klub volt, nyolcféle sörcsappal.)  

És, ha már sör, tegnap Írországban valószínűleg nagyon sok fogyott belőle, az Angolok négy közé kerültek és, mint tudjuk ABE :)

Tegnap hazaértem (British Airways, a repülön a pilóta végig közvetítette a Svédország - Anglia meccs fontosabb eseményeit),  véget ért ez a nagyon-nagyon szuper két hét. Még fogok írni egy blog bejegyzést, az csak a tesis részről fog szólni. Elöljáróban  annyit, hogy a csapat tagja volt egy, bakancs listás helyemről érkező tesitanár is.