Bizonyára mindenki hallotta már a tragédiát, ami két nappal ezelőtt történt Genovában, ahol történetesen én is ott voltam, még szerencse, hogy jókor jó helyen a városban. A katasztrófa megelőzhető lett volna, mert már tudták, hogy milyen rossz állapotban volt a híd, évek óta téma volt, hogy egy újat kell építeni, és éppen Genova utasította el ezt a megoldást. Sajnos. A következmények lesújtóak.
Őszintén szólva magam is meglepődtem azon, hogy itt az északi részen, ami egyben Itália ipari fejlett területe mennyire rossz állapotban vannak az utak. Milánóban például a villamosok az autósok között mennek, nincs elkülönített sín, se sávelválasztó, így én nem tudtam mi fog elütni engem, a gyalogost, a forduló villamos vagy az autó. A gyalogosok egyáltalán nincsenek biztonságban még a felfestett átkelőnél sem, mert ki kell várni azt a pillanatot, amikor nem jön semmi, vagy egy-egy rendkívül udvarias vezető néha megáll. A dudálásnak itt hagyománya van, ez egyfajta jelbeszéd. Egyszer egy autós három rövidet dudált a motorosra, mire az hármat dudált vissza. Mintha csak a karmesterre vártak volna.
A metró vonalak nagyon kiterjedtek, sőt a legújabb városrészben közlekedő vonalon nincs is vezető, minden automata vezérlésű, ami nagyon furcsa volt számomra. Most Ferragosto lévén hétvégi menetrend van, 7-8 percet kell várni, de várakozás közben tévét lehet nézni,. A buszjáratok átszövik a várost és minden sarkon megállnak, a jegy pedig ugyanannyi, mint otthon. Milánónak négy vagy öt pályaudvara van, a legnagyobb és legforgalmasabb a Stazione Centrale, amely szerintem a Mussolini érában épülhetett. A vonatok sokszor késnek, de megfizethetőek és néhány helyi vonatottól eltekintve kényelmesek. Sokan használják a vasutat. Az autópályák kapus rendszerben működnek, ami szerintem bonyolult, drága és lassítja a forgalmat. Az viszont tény, hogy itt a nagy hegyek miatt rengeteg viadukt és alagút van, a legtöbbje a hatvanas években épült és nem sokat fordítottak a felújításukra, ami mostanra a szörnyű baleset után elkerülhetetlenné vált.
