Megígértem, hogy az iskoláról és az órákról fogok írni, mégis a cím nem ezt sugallja. Pedig de:) .

Az Alpha College egy közel harmincéves iskola, ami kimondattan az angol nyelv oktatására jött létre. Az általános angol nyelvoktatás mellet számos szakmai nyelv, illetve metodikai továbbképzése is van. A tavalyi évben közel ötvenkét nemzet diákja tanult a falai között. Sok fala van, mert három épület kell hozzá, hogy nyáron, a főszezonban elférjenek az ott tanulók. Én az első héten a Belvedere épületbe voltam beosztva. Ez egy normál iskola, ami tanítási időben katolikus fiú iskolaként működik, még nyáron, nekünk is nagyon szigorúan vették a ki és bejutást az épületből. Következő héten egy másik épületben leszünk, az kicsit messzebb lesz, de állítólag technikailag jobban felszerelt.

A technikára Rachel a második tanárunk miatt van szükség, ő kérte a cserét. A nő, az első sokkhatás után, el kell ismernem, zseniális. Csak úgy repül vele az idő,  az órái kész kooperatív technikai továbbképzés, nagyon működik a dolog. Dolgozunk, tanulunk, senkit sem kell külön noszogatnia.

John, az első tanárunk, nagyon laza,  humoros, jókat beszélgetünk vele. És imádja a krumplit, mint minden ír. És szerinte Írországnak fontosabb a sör, mint a politika (ezt majd egy következő blogban elmesélem). Ja, és természetesen ABE. John amellett, hogy angolt tanulunk vele, nagyon büszke a hazázája, nemzetére, minden sztori valahol hozzájuk jut el, és mindezt zseniális humorral teszi, nagyon szeretjük az óráit.

A csoportban tizennégyen voltunk az első héten, ebből hárman érkeztünk Magyarországról. Az iskolában elvárás, hogy mindenki, mindig angolul beszéljen, ezt abszolút betartjuk. Örülök, hogy nem én vagyok a stréber, hanem a két kolléga (szintén tesitanárok) is ehhez tartja magát:). Szerencsére nagyon jó a társaság, állandóan vegyülünk, ritkán vagyunk magunk közt, nagyon sokat beszélünk angolul. 

Az iskolában minden nap van névsor, ezt egy adminisztrátor végzi, ő kopogtatja végig a termeket. A srác német, a csoportunkban három dél-kóreai diák volt. A német csapat kiesése (bocs Tamás, ha olvasol) másnapján, mikor bekopogott a fiú létszámot nézni, John kedvesen érdeklődött, hogy hogy van, majd nyomatékosan hozzátette, hogy ma van egy hiányzónk, csak KETTŐ kóreai diákunk van. Ismét bocs, Tamás :)

Hétvégén Írország körútra megyek, a szombatit a suli szervezi, a vasárnapit én találtam, izgatottan várom mindkettőt. Következő héten kezdődik a speciális tesitanár képzés, arra is nagyon kiváncsi vagyok, de nem siettetem az időt, Írország nem egy kapkodós hely.