Mivel a kurzusom alatt rengeteg mai aktuális politikai, kulturális helyzetről kapok képet, ezért arra gondoltam néhány fejezetet szánok ezeknek a témáknak a blogunkban.

A migráns kérdés a mai Itáliában egyre fontosabb és sok szempontból megosztja a társadalmat. A napilapok egyre gyakrabban számolnak be a más bőrszínűek elleni atrocitásokról- legutóbb az egyik híres fekete atlétanőjük szenvedett sérülést- ugyanakkor az olasz felső osztályban mindennapos, hogy Fülöp-szigeti család tartja rendben a házat, vagy , hogy a több, mint 40 fokos hőségben Pugliában afrikai migránsok szedik a paradicsomot embertelen körülmények között. Érdekes, hogy a bevándorlók népcsoportonként más és más munkát végeznek, például az ecuadoriak és a Fülöp- szigetiek foglalkoznak az idősek ellátásával, vagy bébiszitterkednek, az indiaiak és a kínaiak boltosok, a románok, akiknek a száma egy millió körül van, az építőiparban dolgoznak, míg az afrikai illegális bevándorlók a legnehezebb munkát kapják, éh bérért, szinte rabszolgasorban dolgoznak a földeken a rekkenő hőségben. Itt a bevándorlás az albánok tömeges érkezésével kezdődött a 90-es évek elején és ezek az albánok mára már teljesen beilleszkedtek, bár az elején nagyon sok volt közöttük a bűnöző. Sajnos az alvilág a mai migrációból is nagy profitra tesz szert és nem ritka, hogy a szerencsétlen egyszerű emberek drogot árulnak, vagy prostituáltak lesznek. A problémák ellenére az olaszok inkább karriert építenek és az alantas munkákat a bevándorlókkal végeztetik el, hiszen az ilyen jellegű munkákat egy olasz ember ma már nem csinálná, még a nagymértékű 12%-os munkanélküliség ellenére sem, ami délen több, mint 30%-ot jelent. Milánóban a többi világvároshoz hasonlóan rengeteg bevándorló éli békésen minden napjait, most augusztusban többségében csak ők maradtak a nagyváros fullasztó hőségében, mert az olaszok hagyományosan ilyenkor a tengerparton nyaralnak. Az éjszaka azonban nem szabad egy nőnek egyedül hazamennie, és az sem ritka, hogy a szórakozó helyeken bekevernek az italba kábítószert és megerőszakolják a gyanútlan nőket. Szóval nagyon kell vigyázni. Azt mondják a milánóiak, hogy vannak nagyon veszélyes negyedek is, mint ma egy világvárosban bárhol. A társadalom azonban egyre megosztottabb a migráns kérdésben és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Matteo Salvini pártjának sikere a választáson, aki azzal nyerte meg a választásokat északon, hogy Olaszország nem fogad be több migránst. Az azonban számomra is világossá vált, hogy a társadalom elöregedését, vagy az egyre szélesebb értelmiségi réteg eltartását nagyon nehéz megoldani. 

Megérkeztem, leszálltunk, túléltem.Eddigi első benyomásaim alapján a dél és a nyugat nagyon különös találkozása Málta, ha kinézek az ablakon mintha Törökországban lennék. Minden egy picit befejezetlen, de nyugati színvonalú.Készséges, kedves emberek mindenhol,bátran kérdezek és mosolyogva válaszolnak.

Minden házat elneveznek, nem is tudnék dönteni melyikbe költözzek:)

Elnézést mindenkitől, hogy nem jelentkeztem az uccsó napok történéseivel, most is igen rövid leszek, mivel holnap már hazafelé veszem az irányt. Már becsomagoltam, holnap 8-kor indulok, igaz csak 11 felé kell(ene) ott lennem a repülőtéren, de az elmúlt 1-2 napban néhányszor kimaradt pár buszjárat, és szerenték tutira menni ... Szóval, minden a legnagyobb rendben, ma lezártuk a tanfolyamot, elbúcsúztunk egymástól. Most csak ennyit, hogy hálámat és köszönemet szeretném kifejezni 2 irányba (nem fontossági sorrend, előre leszögezem, hanem, mert így van ABC-sorrendben):

1. Köszönöm szépen az EURÓPAI UNIÓNAK, hogy számomra lehetővé tette ezt a tanulmányutat. Szinte biztos, hogy nem jut el a megfellelő helyekre, de azért jó leírni ... Ismét felbecsülhetetlen értékekkel, tapasztalatokkal, szakmai tudással lettem gazdagabb, amelyeket remélem, hogy továbbadhatok, bemutathatok a kollégáimnak, másrészt pedig a mindennapos tanítás során is tudom majd használni ezeket, szóval: RETTEGJ drága 5. osztályom! Persze csak módjával ...

2. Köszönöm szépen kolléganőmnek, RÁTNÉ MURÁNYI RITÁNAK, hogy sikeres pályázatot írt, a munka oroszlánrészét Ő vállalta, mi "csak aládolgoztunk." Aki ismer, tudja, hogy ezek nem a kötelező körök, hanem tényleg így gondolom ... Tehát még egyszer: TENK JÚ VERI A MACSKÁT ...

Igyexem összefoglalni az elmúlt napokat, miután hazaértem, de még vár rám egy kis művészi munka - mármint plafonfestés a lakásban - talán el tudunk ruccanni vhova a családdal is ... És szörnyű kimondani, de lassan kezdődik az új tanév, amelynek letagadhatatlan jele az, hogy augusztus 22-én lesz a már szokásos tanévnyitó konferencia a szaktanácsadók számára ... remélem, hogy számíthatok kolllégám Kárpáti Zoltán részvételére is ....

Most látom, hogy nem is lett ez olyan rövid, mint gondoltam ...

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért is választottam Milánót, mert itt elvileg nincs olyan hőség nyáron, de úgy látszik engem elkísér a rekkenő nyári meleg. Az a szerencse, hogy az iskolában nagyon jó a légkondicionálás és a metró vonatokon is kellemes a klíma. 

Milánó nagyon nagy területen fekszik, bár a lakosok száma egy millió körüli, kisebb, mint Budapesté. Az iskolához reggelente 40 perc a metró, de érdekes olasz beszélgetések fültanúja lehetek akaratlanul is. Itt az emberek úgy beszélgetnek telefonon, mintha a másik mellette ülne, azaz, megállás nélkül, Igazából ez a reggeli listening feladat! Jól felkészít az órákra. A tanárom, Fabiano, nagyon jól felkészült, jó humorú tanár, akivel nagyon sok kulturális aktuális témát dolgozunk fel. Minden nap elején átböngésszük a Corriera della Sera online napilap érdekesebb cikkeit.

A csoportomban nagyon sok a kínai diák, a legtöbben művészek, akik itt tanulnak. Az egyik harminc valahány éves lány remekül beszél perzsául, több, mint tíz évet élt Iránban egyedül egy cégnél dolgozott. Ő nagyon kedves és érdekes lány, sokat beszélgetünk. Mi európaiak kisebbségben vagyunk. 

Kedden délután elmentem Lodiba, egy közeli kisvárosba ahelyi vonattal, ami kb ugyanolyan volt, mint a Váci vonal régi vonatai, azaz ohne hűtés, az ablakok lefikszálva, szóval abszolút szauna. Mára már felfegyverkeztem egy legyezővel.... Itt adhoc megismerkedtem egy nagypapával, aki elkezdte Ádámnál és Évánál, de szó szerint mert az ottani románkori templom két szobra, azaz Adamo e Eva nagyon híres. Jobb volt, mint egy professzionális idegenvezető. És mindig hozzá tette: Capito? Én pedig mindig bólogattam, mire folytatta.

Hát a milánói házi néni nem ilyen kis kedves. Fel van szerelve a légkondi, de amikor felhívtam, hogy esetleg be lehetne-e kapcsolni, azt válaszolta, mit akarok ezért az árért és egyébként is menjek a kertbe tanulni a félárnyákba, ha a szobába nem hagy a hőség. Nem baj, a lényeg, hogy a kurzus nagyon hasznos.

Ma hétfő van, máltai tartózkodásom  második, de egyben uccsó héfője is. A 7vége annyira kimerített, hogy a tanítás után azonnal haza vettem az irányt és aludtam vagy 3 órát, utána gondoltam még valami táplálékot tömök a bendőmbe, mivel ma csak egyszer étkeztem, de nem jött a busz, hogy levigyen a partra, így hazajöttem és már ma megkezdtem a fogyókúrát ... No de ennyi bevezető után jöjjön a beszámoló a szicíliai kirándulásról.

Mint már említettem, igen korán kellett kelni - főleg, hogy vasárnap volt - de azért sikerült ... 6.45-kor behajtóztunk, mármint majdnem, mivel csak 7 után indult a hajó ki a kikötőből. 

A hajóút meglehetősen unalmas volt, a szokásos mikroalvásaimból összeállítottam egy makrót és igen jót aluszkáltam. Kb. 35 perces késéssel érkeztünk meg Szicíliába. A kikötőből buszok vittek Taormina-ba, kirándulásunk első helyszínére, ehhez át kellett szelnünk a szigetét szinte függőlegesen délről északra haladva. 12-re értünk Taorrminába, ahol azonnal ebédeltünk, illetve nem mindenki, de én igen, utána pedig szabadprogram keretében felfedezhettük a várost. Ugye mondanom se kell, csak ismételhetem magam, gyönyörű! (Érdemes lenne megszámolni, hányszor írtam már ezt a jelzőt, keresni kellene vmi mást is, de ez telitalálat) Bizonyítékul, íme egy kép: (Azért csak egy, mert a többit vhova letöltöttem, csak nem találom ... bocsesz ...)

A városnézés után következett a nap fénypontja, az Etna. Igen kanyargós út vezet felfelé, néha én is úgy éreztem, hogy a levegőben lógok, de sikeres felértünk az Etna lábához, kb. 2000 méteres magasságban "landoltunk". Először. A vállalkozókedvűebbek egy lebegő libegővel felmehettek 2500 méterre - persze, hogy a magyar kontingens köztük volt - de utána nem mehettünk tovább, ugyanis kiderült, hogy a csúcsközelbe a járatok csak fél 5-ig közlekednek - gondolom biztonsági okokból - és már 3/4 öt felé járt az idő. Így sajnos be kellett érnünk a középső csúcsponttal, a kilátás onnan is csodálatos volt, de azért nem csak magamra gondoltam, hanem szedtem a földrajzszakosoknak lávakövet ... 

Szóval, elég bosszantó volt, hogy nem érhettünk fel a csúcsra - rajtunk kívül álló okok miatt - de azt hiszem, hogy még egyszer el kell jönnöm még életem folyamán, hogy teljes legyen az élmény ...

Hazafelé fél 10-kor indult a katamarán, fél 2 felé ágyba is kerültem, és hát annyira azért nem voltam friss ma reggel ... Talán ennek is köszönhető, hogy a mai tananyag annyira nem tudott megfogni ... A Wiki-vel dolgoztunk, egyrészt nagyon bonyolult volt, másrészt pedig télleg nem voltam a toppon ... No, de sebaj, majd holnap!

nBocsánat, hogy nem jelentkeztem 3 napig, kicsit besűrűsödtek az események, igyexem gyors lenni, mivel holnap 4.45-kor kell kellnem, igen, jól olvastátok vasárnap háromnegyed ötkor, mert "átruccanunk" Itáliába, ponytyosabban Szicília szigetére, megnézzük Traormina városát és az Etnát. Valszeg nem jöttem volna le ilyen délre ezekért a helyekért, de, ha már itt vagyunk, úgy döntöttünk, mi magyar kontingens, hogy kár lenne kihagyni .... Szálllástól szállásig visznek, szárnyashajóval történik az utazás és vasárnap éjfél után érünk haza ... Másnap meg persze suli ...

Na, szóval csütörtökön tanítás után elmentünk egy focimeccsre, méghozzás a Balzan FC játszotta a Slovan Bratislava-val. Direkt írtam Bratislava-t, mert a neve ellenére nem számít magyar csapatnak ... És láss csodát! Dávid legyőzte Góliátot, ui. a Balzan FC nyert 2-1-re, sajnos kaptak gólt, így valszeg annyi esélyük lesz a visszavágón, mint a trójai falónak az epsmni derbin ... de ott volt a falu apraja-nagyja, és biztatták a csapatukat. Csak annyit írok, hogy valszeg a mi élcsapatainkat is legyőzték volna, legalábbis ezen a szent napon ... Ja, és 3000-en laknak ebben a faluban, aminek neve Balzan és ugyanannyi lakosa van kb., mint otthon a ......................-nak ... - a pontozott hely kitöltését mindenkinek a fantáziájára bízom.

Pénteken hazautazott a Matyi, szerettem volna kikísérni a reptérre, de a suli vezetője elég furcsa orcát vágott ebbéli kérésemre, úgyhogy inkább hagytam a fenébe az egészet. Szerencsésen hazaért a gyerek, a múlt heti apafia program helyett most következi egy anyafia program. Tegnap este próbáltam hamar ágyba bújni, ez sikerült is fél 12 felé. Mikor már éppen félálomba merültem, arra ébredtem, hogy lőnek ... legalábbis én úgy éreztem, aztán kiderült, hogy csak beindult a hagyományos máltai durrogtatás, magyarul a tűzijátékok szezonja ... Aztán sikerült majdnem elaludnom fél 1 felé, megint elkezdtek durrogtatni ... Hát, ez lehet, hogy csak a saját egyéni véleményem, de kevesebb feleslegesebb dolgot tudok elképzelni a tűzijátéknál ...

Szombat reggel sikerült összekaparnom magamat a hamvaimból - bár így belegondolva, tuti, hogy holnap reggel még nehezebb lesz - és pár új barátommal, két magyar kolléganővel és egy kollégával elindultunk Gozo szigetére. Ismét fantasztkus élmény volt, bejártuk a várost, a múzeumokat, eljutottunk egy gyöngyszembe is, Xendi falvacskába, ahogy az 1ik útikönyv szerint semm sincs, csak a hangulat miatt érdemes oda elmenni .. Hát valóban, hangulata volt a helyen, egy csodaszép öbölnek, tele hajókkal, csónakokkal és fürdöző emberekkel ..

Hát, mára befejezem, igyexem tudósítani a holnapi kirándulásról is minél előbb ... valszeg hétfő este. És hát most már kifele megyek a 2 hétből ... sajnos ... Nyugodalmas jóccakát mindenkinek!

Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez a két hét... A ma délelőtti tanítást már a búcsúzás szelleme hatotta át.

Nem mondhatok mást: nagyon tartalmas, nagyon hasznos, nagyon emlékezetes két hetet töltöttem Regensburgban, ebben a csodaszép városban. Sok kedves embert megismertem, jó volt velük még egyszer végigsétálni a városon és feleleveníteni az elmúlt két hét közös élményeit.

Biztos, hogy mindannyian nagyon sokáig és nagyon szívesen fogunk ezekre a szép napokra visszaemlékezni...