Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért is választottam Milánót, mert itt elvileg nincs olyan hőség nyáron, de úgy látszik engem elkísér a rekkenő nyári meleg. Az a szerencse, hogy az iskolában nagyon jó a légkondicionálás és a metró vonatokon is kellemes a klíma. 

Milánó nagyon nagy területen fekszik, bár a lakosok száma egy millió körüli, kisebb, mint Budapesté. Az iskolához reggelente 40 perc a metró, de érdekes olasz beszélgetések fültanúja lehetek akaratlanul is. Itt az emberek úgy beszélgetnek telefonon, mintha a másik mellette ülne, azaz, megállás nélkül, Igazából ez a reggeli listening feladat! Jól felkészít az órákra. A tanárom, Fabiano, nagyon jól felkészült, jó humorú tanár, akivel nagyon sok kulturális aktuális témát dolgozunk fel. Minden nap elején átböngésszük a Corriera della Sera online napilap érdekesebb cikkeit.

A csoportomban nagyon sok a kínai diák, a legtöbben művészek, akik itt tanulnak. Az egyik harminc valahány éves lány remekül beszél perzsául, több, mint tíz évet élt Iránban egyedül egy cégnél dolgozott. Ő nagyon kedves és érdekes lány, sokat beszélgetünk. Mi európaiak kisebbségben vagyunk. 

Kedden délután elmentem Lodiba, egy közeli kisvárosba ahelyi vonattal, ami kb ugyanolyan volt, mint a Váci vonal régi vonatai, azaz ohne hűtés, az ablakok lefikszálva, szóval abszolút szauna. Mára már felfegyverkeztem egy legyezővel.... Itt adhoc megismerkedtem egy nagypapával, aki elkezdte Ádámnál és Évánál, de szó szerint mert az ottani románkori templom két szobra, azaz Adamo e Eva nagyon híres. Jobb volt, mint egy professzionális idegenvezető. És mindig hozzá tette: Capito? Én pedig mindig bólogattam, mire folytatta.

Hát a milánói házi néni nem ilyen kis kedves. Fel van szerelve a légkondi, de amikor felhívtam, hogy esetleg be lehetne-e kapcsolni, azt válaszolta, mit akarok ezért az árért és egyébként is menjek a kertbe tanulni a félárnyákba, ha a szobába nem hagy a hőség. Nem baj, a lényeg, hogy a kurzus nagyon hasznos.